35 éve a minőség szolgálatában

„Úgy ismertem meg Lászlót, mint egy régi vágású mesterember, aki nagyon szoros kapcsolatot ápol, de megtartja a távolságot az alkalmazottjaival, és aki számára nagyon fontos a fegyelem, kitartás, következetesség, a szigor és a minőség.”

Balázs László, a Pell Art alapítója és tulajdonosa volt a februári Közgazdász Borklub meghívottja, ahol bemutatta a bőrtáskákkal foglalkozó bőrdíszműves vállalkozását. Beszélt a kezdetekről, a 35 éve működő műhely működéséről, valamint a nem hagyományos marketingstratégiáiról. „A Pell Art addig lesz, amíg én vagyok.” – zárta a beszélgetést, a jövőbeli tervekre kitérve. A beszélgetést Sallai Zsolt RMKT alelnök moderálta.

A beszélgetés elején elhangzott, Balázs László Románia legnagyobb cipőgyárában, a Clujana gyárban kezdte munkálkodását, ahol 1990-ig dolgozott. Mint azt felidézte, a 90-es évet jellemző negatív hangulat az utcáról és újságok címlapjairól a gyár falai közé is beszivárgott, úgy érezte, el kell hagynia. Szilágyi Sándorral nyitott ezután egy Fantézia nevű céget, ahol társa továbbra is cipőket gyártott, ő újraképezve magát táskagyártásba kezdett. Ez a felállás 7-8 évig működött, ebből vált ki a Pell Art.

Akkoriban több munkahely is megszűnt, több gyárat bezártak, a műhely alkalmazottjai különböző mesterségeket felváltva kezdtek nála dolgozni. Balázs László elgondolása az volt, hogy a Pell Art magyar cég maradjon, az alkalmazottjait is eszerint vette fel. Mindezzel csupán a közösségen belüli kommunikáció megőrzése volt a célja. „Ez a műhely egy kis magyar sziget volt” – fogalmazott.

A minőség a kapitalizmusban nem feltétlenül volt kijelölt cél, de magától érthetődő volt, hogy csak jó anyaggal dolgozzon, hogy értéket adjon el. A mennyiség sem volt feltétlenül meghatározó, nem a túltermelésre hajtottak, hanem arra, hogy az az öt alkalmazott megélhessen – mondta el. Hozzátette, soha egyetlen alkalmazottat sem bocsájtott el, hiszen mindenkihez személyes kapcsolatok fűzték. Arra a kérdésre, hogy hány táskát készített el, konkrét számot nem mondott, de megjegyezte: „a Porsche öt modellt adott ki, én nagyjából 70-et, úgyhogy jól állok.” 

Ami a marketinget illeti, Balázs László vallja, hogy a tárgy önmagában viszi a hírét, a termék alapú marketingben hisz. Nem kerüli el teljesen a marketing eszközeit, hiszen elveszne a terméke, de nem is erőlteti azokat. Kedvét leli az alkotásban, a jelenben sem a túltermelésre, az eladásra koncentrál, inkább arra, hogy kreativitását kiélje. „Nem tervezek előre. Ha látok egy anyagot, elképzelek egy szépet, amit majd elkészítek. Nem sietek vele, nem az a célom, hogy minél hamarabb eladjam.”

Nem látja a Pell Art jövőjét, mivel nincs olyan mester, akinek át tudná adni ennek működtetését. „Örültem volna, ha sikerül kineveljek egy jó mestert, de az utóbbi tíz évben erre nem volt lehetőség. A Pell Art addig lesz, amíg én vagyok, amíg erőm és kedvem van működtetni.”

Szerinte a kézműipar egyre inkább különlegességnek számít a jövőben, „hiszen a ma termékei már a minőség róvására mennek, mindenféle elképzelhetetlen termék megjelenik mindenhol. Ma már nincs minőségi lépcső.”

Az est folyamán a Szalma és a Verőfényes pincészetek borait kóstolhatták meg a résztvevők, a Kalotaszegi Finomság sajtjaival karöltve. A borokat Csatlós Pali és Szalma István, a sajtokat Kis Klementina mutatta be.