Döntő pillanatok és válaszutak

Februárban rendhagyó Közgazdász Borklubbal jelentkeztünk. A Döntő pillanatok és válaszutak című előadás folyamán Csibi Magor mutatta be „BĂTĂLIILE CARE CONTEAZĂ” című könyvét, Geapana Izabella trainer, rádiós műsorvezető moderálásában. Mi történik háborús övezetekben, ki kinek az ellensége, mindez pedig hogyan egyeztethető össze egy cég vezetésével? Csibi Magor könyvében a krízishelyzetekben kialakuló szituációkat hasonlítja a vállalati kultúra körülményihez, célja mindezzel egy egészséges szervezet működésének megteremtése.

Csibi Magor az est folyamán elsősorban a könyvében is leírt, vezetéstechnikákhoz kapcsolódó tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Elmondta, miután megfigyelte azt, hogy hogyan történik a vezetés háborús övezetekben, rájött, hogy a „leadership” nem arról szól, hogy van egy ember, aki vezet, a többiek pedig követik, hanem arról, hogy a csapat kapacitását mennyire tudják együtt kihasználni. Míg ez krízishelyzetekben megfelelően működik, lényege egy cég vezetésében egyre inkább elveszik.

Csapatjáték vs egyéni teljesítmény

A szervezetben való dolgozás soha nem egyszerű, hiszen kiskorunk óta belénk van nevelve egy perfekcionizmus, amely miatt legtöbbször nem a csapat teljesítményére, sokkal inkább a sajátunkra fordítunk figyelmet, arra törekedve, hogy a legjobbak legyünk egyénileg. Éppen ezért míg egy katonai helyzetben pontosan tudjuk, hogy ki az ellenségünk, mint ahogyan azt is, kikkel küzdünk a túlélésért, egy cégen belül ez nem mindig nyilvánvaló – fogalmazott Csibi Magor. A tényekre támaszkodva kifejtette, egy tanulmány szerint az emberek csupán 13%-a megy úgy munkába, hogy a legjobbat hozza ki belőle, hogy értéket generáljon, 15% a száma azoknak, akik arra törekednek, hogy zavart okozzanak.

„Amit teszel, azt a csapatért tedd”

Folytatva a katonai, illetve céges vezetést az előadó elmondta, nagyon fontos az, hogy kinek mi a feladata, hogy a vezető hogyan lép fel, hogy mennyire van autonomitása a csapattagoknak. Háborús övezetekben egy csapaton belül mindig az adja a parancsot, aki legközelebb áll a helyzethez, aki tisztán látja azt, így minden egyes katona felkészült kell legyen minden szituációra. Így nem a vezető gyakorol nyomást a csapatra, hanem a csapattagok egymásra, ugyanis amit tesznek, azt mindannyiukért teszik. Ezzel szemben cégen belül általában a vezető ad utasításokat, sok esetben nem is figyelve az embereire, holott az lenne az első feladata. Ilyen felállással bizalmat sem ad az embereinek, ami miatt nagy nyomás kerül a vállukra, nem mernek hibázni. „Nem az a lényeg azonban, hogy amit csinálsz, azt mennyire csinálod jól, hanem az, hogy fel mered-e vállalni, ha hibáztál” – fejtette ki Csibi Magor. A hibák beismeréséhez azonban egy megfelelő munkakörnyezet, az azt befogadó közösség is szükséges, hiszen a hibák és a tanulságok is mind a csapatot viszik előre.

Egy másik fontos tényező, amely sok esetben kimarad, hogy nem figyelünk egymásra, képtelenek vagyunk más perspektíváját meglátni, nem is próbáljuk megérteni, mi történik a másikkal. Akármennyire is igyekszik az ember, a személyes életét nem tudja a cégen kívül hagyni, hiszen az határozza meg a mindennapjait, egy negatív történés pedig képes rányomni a bélyegét a teljesítményére. Ilyenkor nagyon sokat ér a támogatás, amelyet egymásnak nyújtunk, ez is azt mutatja, hogy a csapatért dolgozunk.

Merj változtatni

Minden közösségben vannak hagyományok, szabályok, amelyeket mindenki követ, sokszor az eredetének ismerete nélkül is. Ezek szükségesek, hogy kialakuljon egy rendszer, de minden esetben hasznosak is? A hagyományokat megváltoztatni nehéz, néha azonban szükség van rá, hiszen változik a világ, amivel haladni kell, újragondolva, ma mi segítene.

A cég legyen mindenkié

Csibi Magor szerint amikor egy ember úgy érzi, hogy kap a vállalat profitjából, megváltozik a gondolkodása, a munkához való hozzáállása. Így szerinte részeket adva a cégből az embereknek megnövelheti a motivációjukat, a közösség fejlődéséért való küzdelmüket, hiszen mindenkinek érdeke lesz a fejlődés. Azokat pedig, akik úgy érzik, hogy többet érdemelnek, mint a körülöttük dolgozók, hagyni kell menni, ők nem tudnak csapatjátékosok lenni – tette hozzá.

Az Evangélikus-Lutheránus Egyház Reményik Sándor Galériájában szervezett könyvbemutatót ezúttal is borkóstoló követte, ahol Ausztria borait mutatta be Gál István borakadémikus és Bóné Tibor TRAWIS oktató.